Történelem és eredet
A piadina eredetileg a szegény vidéki családok étele volt, akik a rendelkezésre álló alapanyagokból, például lisztből, vízből, sóból és zsiradékból készítették. Ez az egyszerű recept az akkori szerény életkörülményeket tükrözte, és nagyon praktikus is volt... a piadina gyorsan elkészült kőlapokon vagy vasedényekben, és elegendő energiát adott a kemény földmunkához.
Az évszázadok során a piadina az olasz konyha szerves részévé vált, és népszerűsége nemcsak Emilia-Romagna régióban, hanem egész Olaszországban, sőt végül az egész világon nőtt. A piadina 2014-ben kapta meg az Európai Uniótól az oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ) hivatalos címét, ami megerősíti, hogy a piadina hagyományos olasz termékként fontos szerepet tölt be.
Hogyan készül a piadina?
A piadina elkészítése nagyon egyszerű, és gyakran közvetlenül a forró tűzhelyen vagy - a modern korban - grillen sütik. A hagyományos recept csak néhány alapanyagot tartalmaz: lisztet, vizet, sót és zsírt vagy olívaolajat. A tésztát összekeverik, összegyúrják, majd vékony köröket sodornak belőle, amelyeket aztán forró tűzhelyen sütnek, amíg aranyszínűvé és enyhén puffadttá nem válnak.
A piadina modern változatai néha más összetevőket, például tejet, élesztőt vagy joghurtot tartalmaznak, ami lágyabb textúrát és gazdagabb ízt kölcsönöz neki.
A piadina tálalása és felhasználása
A piadinát hagyományosan kenyérpótlóként fogyasztják, de sokoldalúsága miatt számos étel ideális alapanyaga lehet. Leggyakrabban különféle hozzávalókkal töltve tálalják - az egyszerűbb prosciutto-, sajt- és rukkola-kombinációktól a grillezett zöldségekkel, mozzarellával és pestóval töltött összetettebb töltelékekig. Egyes vidékeken a piadinát még édes ételként is tálalják, Nutellával vagy lekvárral töltve.
Piadina a világban
Egyszerűségének, gyors elkészítésének és széleskörű felhasználási lehetőségeinek köszönhetően a piadina Olaszországon kívül is népszerűvé vált. A világ minden táján megtalálható az éttermek étlapján, gyakran szendvics vagy gyorsétel formájában.
