Bologna városából származik (mortadella di Bologna), és az ínyenc ételek ikonjává vált. Ebben a cikkben elmélyedünk a történetében, az előállítás folyamatában és a különböző módokban, ahogyan ezt a finomságot élvezhetjük.
A mortadella története az ókori Rómáig nyúlik vissza. Akkoriban vaddisznókból készítették, és különböző fűszerekkel és fűszerekkel ízesítették. A "mortadella" elnevezés valószínűleg a latin "mortarium" szóból származik, amely egy mozsár volt, amelyben a húst és a fűszereket összezúzták.
A mortadella készítése művészet, amely gondos előkészítést és minőségi alapanyagokat igényel. Az alapanyag a válogatott sertéshús, amelyet finomra vágnak és zsiradékdarabokkal keverik össze. Ezt a keveréket sóval, fehér borssal és szerecsendióval ízesítik. Egyes receptek pisztáciát vagy fekete olajbogyót adnak hozzá az extra ízvilág érdekében.
A keveréket ezután nagyméretű mesterséges vagy természetes edényekbe töltik, ahol a jellegzetes hengeres formát kapja. Ezt követi a lassú főzés vagy sütés ellenőrzött hőmérsékleten a megfelelő textúra és íz elérése érdekében.
A mortadella nagyon sokoldalú, és sokféleképpen tálalható:
-
Szeletelve: A mortadella tálalásának leghagyományosabb módja, hogy vékonyan felszeleteljük, és hideg előételek (antipasti) részeként vagy szendvicsek fő összetevőjeként tálaljuk.
-
Kockára vágva: Kisebb kockákra vágva ideális salátákhoz vagy tapasok részeként.
-
Főzve vagy sütve: A mortadellát kíméletesen felmelegítve is fel lehet tálalni főételként különböző mártásokkal vagy köretekkel együtt.
-
Pasta di Mortadella: A ricottával és parmezánnal keverve a mortadella kiváló kenhető kenyérre vagy crostinire.
A mortadella több mint egy csemegekolbász, az olasz történelem és konyhaművészet egy darabja. Gazdag és finom ízvilágával világszerte meghódította az ínyencek szívét. Akár önmagában, akár szendvicsben vagy egy összetettebb étel részeként fogyasztja.
