Az oszlopcsarnokok (árkádok) a középkorban kezdtek megjelenni, amikor a városban a népesség növekedése és az épületek utcák felé történő terjeszkedése zajlott. Eredetileg magánházak bővítéseként épültek, hogy nagyobb lakóteret biztosítsanak.1288-ban a bolognai városi tanács elrendelte, hogy minden új épületet oszlopcsarnokkal kell építeni, hogy a gyalogosok kényelmét és a közterületek védelmét biztosítsák. Ezáltal az oszlopcsarnokok a város infrastruktúrájának szerves részévé váltak.
Az oszlopcsarnokok fedett sétányokként szolgálnak, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyalogosok esős napokon száraz lábbal járhassanak a városban, a forró nyári napokon pedig árnyékot adnak. Emellett a találkozások és a társadalmi élet színhelyei is. Számos üzlet, kávézó és étterem található alattuk. Teret biztosítanak a piacoknak és az utcai művészeknek.
Az oszlopcsarnokok hozzájárulnak a város esztétikai harmóniájához is. Építészeti sokszínűségük tükrözi Bologna történelmi fejlődését, a különböző stílusok a középkortól a barokkig és a reneszánszig terjednek.ma az UNESCO Világörökség részét képezik, mint a középkori építészet fontos példái.
Egy tipikus bolognai oszlopcsarnok oszlopok vagy pillérek sorozatából áll, amelyek egy mennyezetszerkezetet támasztanak alá, amely egy fedett teret alkot az épület mentén. Ezt a teret különböző építészeti elemekkel, például ívekkel, freskókkal és szobrokkal díszíthetik.
A világ leghosszabb oszlopcsarnoka a Portico di San Luca. Több mint 3,5 kilométer hosszan húzódik, és a városközpontot köti össze a domb tetején található San Luca-bazilikával. Ez a portikusz 666 ívből áll, és népszerű séták és zarándoklatok helyszíne.
Bologna másik fontos portikusza a Portici di Via Zamboni. Az egyetemi negyedben találhatóak, és történelmi és tudományos hangulatukról ismertek.
A portikuszok tehát nemcsak praktikus építészeti elemet jelentenek, hanem Bologna kulturális és társadalmi életének szerves részét is képezik.
